Segítség a Vasvárinak
Az iskolánkat adományokkal vagy az adó 1 %-ának felajánlásával a következő szervezeten keresztül is támogathatja:
Vasvári Természetismereti Turisztikai Kulturális és Sportegyesület (VTTKSE)
adószám: 18499285-1-07
számlaszám: 10918001-00000033-07250008
VASVÁRI PÁL |
Vasvári Pál élete és munkássága
Könyvjelzők: I. A gyermekkor, az iskolák (1826-1843)
I. A gyermekkor, az iskolák (1826-1843) 1826. július 14-én született a Szabolcs megyei Büdön. Apja Fejér Pál görög katolikus lelkész, édesanyját Méhay Erzsébetnek hívták. Négy testvére: Ágoston, János, Emánuel (pap lesz), Elek (jogász lesz). /Ebben az évben az országgyulés feliratban kéri a királyt, hogy engedélyezze a törvényeknek a latin mellett hiteles magyar nyelvu változatát. Kölcsey Ferenc megírja Nemzeti hagyományok címu tanulmányát./ 1827-28 - A Fejér család Hajdúböszörményben él, az apa itt lelkész. 1828-tól a család Nyírvasváriban él, az apa lelkész és tanító. Késobb felvett neve innen ered. Vasvári elemi iskoláit Nyírvasváriban végezte. 1837-43-ig a nagykárolyi gimnázium diákja. Mindvégig kiváló tanuló. Kiemelkedoen szorgalmas és tehetséges. Verseket is ír. Tanítja Károlyi József -Nagykároly mezovárosa a Károlyiak tulajdona- két fiát. „Itt verhetett gyökeret személyiségében a minden csábításon gyozedelmeskedo önfegyelem, a magát korlátozni tudó higgadt mérlegelés, a józan megfontolás képessége”. A gimnázium 4 grammatikai és 2 humanior évfolyamból állt, 6 tanévvel. Az óráinak fele latin volt (heti 12-16 óra!), számtan, földrajz, magyar, történelem heti 2-2 óra. A havi és féléves vizsgákat latinul kellett letenni. A piarista gimnáziumban minden délelott misét is hallgattak. Tilos volt a trágár beszéd, a kocsmák, színházi eloadások látogatása, a dohányzás. Vasvári nem kollégiumban lakott, hanem kosztos diákként Szabó Sándorné látta el. Édesanyja 1843 körül meghalt: „Hat év elott, anyám elhunyta után, egyedül indultam a nagyvilágba ........ A történet komoly múzsáját, Cliót választottam második anyámul ...... Ez tanított meg az os- és újabb kor nagy embereinek elveire.” /Vasvári naplójából/ Mivel kiváló tanuló volt, o szervezte 1843-ban a végzos diákok búcsúzó rendezvényeit. Innen a Károlyiak anyagi támogatásával (nevelo a családban) kerülhet a pesti egyetemre. /15 éves volt, amikor megjelent a Kossuth szerkesztette Pesti Hírlap és Széchenyi Kossuthtal vitatkozó Kelet népe címu írása. Eötvös József Karthausi címu regénye is 1841-ben jelenik meg./
II. 1843-1848 - az egyetemi évek Az egyetemen elobb rövid ideig bölcsészetet, majd jogot tanult. 1848-ban III. éves joghallgató volt. A fenti naplórészlet szerint a történelem érdekelte legjobban. A korszak jeles történetírója, Horvát István -székesfehérvári születésu történész- volt rá kezdetben nagy hatással. A történelem számára a kor romantikus szemléletének és a nemzeti öntudat kifejlodésének megfeleloen elsosorban példák sora, a hazaszeretet érzését tápláló „tanítómester”. A múlt Vasvári számára is a hazaszeretet és a haladás (a reformkorban vagyunk!) eszméjének táplálója. Bizonyítékul idézzük a Hazafiság címu töredékét. „Nem a természettol adott érzemény-e? Puszta ragaszkodás a megszokotthoz? A fecskének 2 hona van: téli és nyári. Talán tökély sok helyen lakhatni, ha sok hazának használhatunk. Liszt itt is szívrázóan játszók, más nemzeteket is lelkesít. Megvan növényben is. Bizonyos éghajlatot szeret, másutt csak teng, nem tudja magát föltalálni. A dudva terem meg mindenütt. A hazafiság ne a földhöz kötött legyen. A föld csak alap. Ha nincs rá ház építve, nem lakhatom rajta. Szabad polgári intézvények szükségesek. Közös jog ege alatt élvezni polgárszabadságot.” A történelemmel való foglalkozás elvezette ot a politikához is, s politikusként korának legjelentosebb személyiségei közé emelkedett 1848-ban. Történetírói szemléletét mesterén kívül Hegel filozófiája, Cabet utópista szocialista eszméi és Jules Michelet liberális szemléletu francia történész muvei és a felvilágosodás racionalizmusa befolyásolták. Ez utóbbiak megismeréséhez Teleki Blanka francia sógora, August de Gerandó segítette hozzá (no meg a francia és a német nyelv ismerete -20 éves korára 3 nyelvet tudott). Bizonyítékul olvassuk el az Irányeszmék c. tanulmányának néhány részletét: „A nemzet életében különböztessük meg az eszmét a tényektol. Az eszme megelozi a cselekvényt minden öntudatos nemzetnél. Eloször szülemlik a gondolat, s csak azután következik a tény. (...) Az ész határoz: a kor csak végrehajt. Hol az eszmék a tényeket meg nem elozik, ott minden mozgalom csak zurzavart okoz. (...) Nemzetmozgalmakban iránytu az ész: csak ez jelölheti ki a biztos utat. Míg a nemzet kebelében az igazság eszméi meggyozodéssé nem érlelodtek, addig ez biztos irányban nem haladhat. Az eszmeforradalom egy egész századdal megelozte 1789-et.” /Életképek 1848./ Vasvári fiatal kora ellenére tehát kivételesen tájékozott, nemzedékének kétségkívül legnagyobb tudású alakja. A naplójában írja: "Barátaim tudják, miszerint ifjúságom legszebb napjait a könyvtárakban töltém el. . . . Mint jogász elso jeles voltam a statisztikából, de azért a statisztika diktáló tanárát egy héten alig láttam egyszer az egyetemen ...., s azért ehelyett az egyetemi könyvtárba mentem, s a történeti könyveket olvasám." A történelemrol tehát az a véleménye, hogy szüntelenül fejlodo folyamat, s az egyetemes történelemnek szerves része a magyar történelem. Ez a folyamat az egyetemes világboldogság felé halad (bár sosem éri azt el teljesen). A világboldogság lényege, hogy minden ember egyenlo, megszunik a jók és gonoszok évezredek óta tartó küzdelme, s véget ér a zsarnokok uralma. /Petofi Az ítélet címu versében 1847-ben hasonló gondolatokat fogalmaz meg a történelem menetérol, értelmérol. Egy lényeges különbség azonban van felfogásuk között. Petofi szerint csak egy végso és véres harc hozza meg a történelmi fordulatot, Vasvári szerint pedig lassú fejlodés vezet a végso célhoz. Ekkor még nem ismerték egymást, de olvasmányaik egy része hasonló volt./ Sajátos történelemszemlélete mellett, a szaktudomány akkor modern irányzatainak ismerete és integrálása mellett a történelem segédtudományait is megismerte, s egyre jobban felhasználta:”...a történelemtudomány segédeszközeit tanultam, az oklevél-, címer-, és pecséttan, a nemágazat (genealógia) stb. fürkészetem tárgyai lonek.” Érdemes megjegyezni, hogy a nyelvészet és a fizika is érdekelte. Nagy hatással volt rá a szabad, bátor szellemu fizikus, Jedlik Ányos is. Emellett ekkor tanult gyorsírást, és vívni is jár. Miközben tehát készül tudósi pályájára, már már az egyetemi közélet résztvevoje, s az országos politikai eseményeket is figyeli. Rendszeresen olvassa a Budapesti Híradót, a Jelenkort, a Pesti Hírlapot, az Életképeket. 1844-tol tagja az Egyetemi Magyar Társulatnak, ezt a Helytartótanács betiltja, de ok Irodalmi Kör néven újjászervezik. Majd belép az Ellenzéki Körbe is (ennek Petofi és Irinyi József is tagja). Ezek az egyesületek látszólag a magyar nyelvu muvelodést szolgálják, valójában a politizálás fórumai, a márciusi ifjak programja, céljai ezekben formálódnak. Vasvári közvetlen politikai szerepvállalását két tényezo akadályozta: az egyetem hallgatóinak tilos volt politizálni, illetve nem volt nemes, tehát nem volt esélye, hogy ténylegesen beleszóljon a politikába, nincsenek ehhez jogai. A nyilvános szereplés lehetoségét az elso muveinek a megjelentetése adta. A Honderu és az Életképek /ekkor már Jókai a segédszerkesztoje/ közli elso írásait. A Honderu közli 1846-ban Bús napok címu beszélyét (novelláját). Mintegy 10 történelmi tárgyú novellája maradt fenn. Erzsébet címu muve Árpád-házi Szent Erzsébetrol, II. András leányáról, Árpádi Andor címu pedig V. István másodszülött fiáról szól. Ír III. Andrásról, Alba Amadéról, Csák Máté rokonairól, Zsigmond korából Szentgyörgyi Ceciliáról stb. Valamennyi beszélyéhez a cselekményt történelmi forrásokból merítette. Ez utóbbiakat már az Életképekben adja közre. 1845-ben írja meg (19 éves!) a Kisfaludy Társaság komikus eposz pályázatára A szerelmes bajnok címu muvét. A pályadíjat Arany János nyeri el elole Az elveszett alkotmány címu muvével. Az eposz fohose Pázmán Miska, egy nagyszájú, hosködo nemesifjú, aki szerelmének megnyeréséért Károly (Róbert) királytól kér 3 falut. Ezért részt kell vennie egy lovagi tornán. Itt az álruhában vívó király legyozi ot úgy, hogy 3 fogát is kiveri, s vigasztalásul megkapja ezért a 3 falut. Vasvári saját korának közállapotait és nemeseinek gondolkodását parodizálja eleven humorú, ma is érdekes muvében. Ez ido tájt írja Petofi A magyar nemes és a Pató Pál címu hasonló célú, szellemu verseit. 1847-ben ugyancsak a Kisfaludy társaság pályázatára írja meg a Zrínyi, a költo címu életrajzi munkáját, ezért viszont megkapja a 15 aranyban megszabott elso díjat. Ugyancsak 1847-ben kezdi írni Történeti névtár címmel a magyar történelem jeles alakjainak életrajzát. 30-40 kötetre tervezte, de csak az elso jelent meg, 4-5 füzetre valóhoz összegyujtötte az anyagot, de már nem tudta megírni. Még a forradalom elotti jeles muvei közül is kiemelkedik az Irányeszmék címu esszéje. Ennek elso részei 1848 februárjában jelentek meg az Életképekben. A történelemszemléletét költoi stílusban kifejto alkotása sajnos ugyancsak töredék maradt. A mu egyik szép részletét (III.) már idéztük, most álljon újabb példaként a XIII. rész, mely a nagy egyéniségek történelmi szerepérol szól: „Mi az embert tartsuk önsorsa teremtojének. Nem szükséges ot a természet királyának neveznünk, de hogy önmaga ura, az tagadhatatlan, az tény. Csak tudni kell ezt, és rögtön megszünt élo gép lenni.” Vasvári tehát a szépírói és a történetírói pályát is próbálgatta. Közben 1846-tól Teleki Blanka és Lövei Klára leánynevelo intézetében is tanított. Ez adott számára viszonylagos anyagi biztonságot. Tanítványai 10-14 éves fonemesi leánykák voltak. Rajongásig szerették. Sot, úgy tunik, hogy Teleki Blankához is egyre bensoségesebb kapcsolat fuzte. Több volt ez egyszeru rokonszenvnél. Tudjuk, hogy nála ismerkedett meg August de Gerandóval is, akitol cenzúra által tiltott könyveket kapott olvasásra. Így érték újabb szellemi hatások. 1847/48 fordulóján az Irodalmi Kör mellett a Jelenkor címu lap szerkesztoségében is szervezodik egy társaság, amely rövid ido múlva áthelyezi tevékenységét a Pilvax (Filliner) kávéházba. Itt már szoros kapcsolatba kerülnek a Petofi vezette Fiatal Magyarország tagjaival. Nagyon izgatottan figyelték az Itáliából és Franciaországból érkezo híreket. Együtt volt tehát a márciusi forradalom vezérkara.
III. Vasvári, a forradalom elismert vezére, a szabadságharc mártír katonája Vasvári 1848 márciusában és áprilisában válik a forradalom legismertebb alakjává, központi szereplojévé. A kortársak írják róla: Vajda János: "... egy nap alatt az egész ország egyik leghíresebb embere lett, csupán meglepo szónoki képessége által ..." Kovács Lajos, Széchenyi bizalmasa: "... Vasvárit hallani kell szónoklani, hogy nagyszeruségérol fogalma legyen az embereknek. S ha o bírja a magyar forradalomra saját jellemének típúsát rányomni, akkor elbújhat elole a francia forradalom nagyszerusége..." Jókai Mór: " ifjú, atlétai termet, szép római arcéllel, eros vonásokkal, merész orral, és szelíd kék szemekkel. De mikor beszélt, arca lángra gyulladt, s szónoklatát kezdték Kossuth ékesszólásához mérni." ... "Bálványa volt a fiatalságnak, vezére, lelke a néptömegnek, mely tartalomdús, csengo szózatára ment utána, amerre hívta, s megállt, ahol megállítá". A február 23-24-i párizsi forradalom hírére Vasvári a Pilvax Kör fiataljai nevében levelet ír a pozsonyi országgyulés jurátusainak (gyakorlati idejüket tölto joghallgatók): a pestiekkel együtt szervezzenek tüntetést az országgyulésen tárgyalt reformok elfogadásának támogatására, javasolta azt is, hogy muködjenek együtt. A levelet óriási lelkesedéssel fogadták, a válasz azonban eltunt a postán - a titkosrendorség mindenrol tudott és közbelépett. Az Ellenzéki Kör Kossuth nevezetes feliratai javaslatának (március 3.) támogatására elkészítette a 12 pont elso változatát. Ezt a Pilvax Kör is elfogadta, és lelkesen egyesült is a két csoport. Az egyesülést kimondó gyulésen eloször Vasvári kapott szót: "Európában remélhetoleg komoly események történnek, s cselekvésre hívnak fel bennünket" - mondta, így folytatta: "A pozsonyi hullám ostromolja Bécset, mi küldjünk utána egy másikat és utánunk fog joni száz, ezer, vagy ha kell, egymillió .... mert a nép türelmének is van határa! Mi tehát petíciót akarunk, mégpedig hatalmasat, hogy már egyszer legyen meg, aminek lenni kell! Magunk között pedig teremtsünk egyetértést, összefogást, testvériséget; mert az ember csak addig kicsiny, míg egyedül van." Végül, a szabadság, egyenloség, testvériség jelszavának képviseletére szólított fel. Ez Vasvári elso szövegszeruen is ismert szónoklata, s már ezzel is hatalmas sikert aratott: valamennyi javaslatát elfogadták: dolgozzák ki véglegesen a 12 pontot, gyujtsenek országosan aláírást a benne lévo követelések elfogadtatására. Vasvári a következo hónapokban nagyhatású szónoklataival valóban az ifjúság és az oket támogató tömeg vezérévé, irányítójává válik. Így a bécsi forradalom hírére (március 14-én) Vasvári kezdeményezi a március 15-i tüntetést a Pilvaxban. Ezért lelkesen ünnepelték, s így fejezte be a szónoklatát: ".... esküszöm a szabadság istenére, hogy mindaddíg nem fogok nyugodni, míg a zsarnokság fenéjét gyökerestül ki nem irtottam" . "Esküszünk mi is" - hangzott az ifjak válasza. Március 15: Korán reggel Vasvári találkozott a Pilvaxba tartó Petofivel. Reggel fél 7-kor Jókai lakására indultak. Már ott találták Bulyovszky Gyulát. Itt a 12 pontot a ma ismert formájában fogalmazták meg. A Pilvaxban találkoztak a többiekkel. Innen indultak az egyetemi karokra. Itt Vasvári ismét beszédeket mondott (az orvosoknál, jogászoknál, bölcsészeknél). Tudjuk, az egyetemek tiltották a hallgatóknak a politizálást. Ezért így érvelt a szónoklatában: "Ifjú honpolgárok! Az egyetem slendrián rendszere önöket meg akarja gyilkolni! A tanárok e rideg rendszer szolgalelku gépei. Azért tilták le önöket, hogy a reformlakomán megjelenjenek. De önök ne hajtsanak az ilyen egyszeru parancsokra. Az orvostanár parancsol tanítványainak az eloadás terében, parancsol a kórágynál: de a honpolgári köteleség teljesítésében önöket nem gátolhatja... " 1848. március 15. A hatás nem maradt el, a tömeg felszaporodott. Tudjuk, a következo állomás a Landerer és Heckenast nyomda volt. Amíg a gépek nyomtatták a Nemzeti dalt és a 12 pontot, Vasvári újabb beszédet intézett a várakozókhoz. Azt hangoztatta: "el kell hamvadnia mindannak, mit a zsarnokság épített a népszabadság megdöntésére." A Nemzeti Múzeum elotti gyulésen valószínuleg nem beszélt. Ám a Városháza erkélyérol o is szólt a tömeghez. Itt egy 14 tagú választmány tagja is lett. Ez a választmány vitte a Helytartótanács elé elfogadásra a legfontosabb követeléseket: a cenzúra eltörlését, Táncsics szabadon bocsátását és a katonaság beavatkozásának megtiltását fogadtatták el. Este Vasvári is ott volt a Nemzeti Színházban a nevezetes Bánk bán eloadáson. Március 16-án a Pest városi Rendre Ügyelo Választmány tagjaként a nemzetorség szervezésében vesz részt. Március 18-án a választmány néhány tagjával Pozsonyba megy, az országgyuléstol a 12 pont támogatását, székhelyének Pestre történo áthelyezését kérik. Kossuth és Széchenyi egyaránt felfigyel rá. Széchenyi a naplójában ezt írja róla: "Milyen bájos fiú - Saint Just"! Március 21-én már ismét Pesten van. Ekkor a Pest városi választmány mintájára a megyei választmány is létrejön - ebbe is beválasztják Petofivel és Jókaival együtt. Az egyik ülésen büszkén mondja: "... e forradalom békés .... vérrel nem szennyezi magát." A következo napokban hol a választmányi gyuléseken, hol tömeggyuléseken a készülo törvényekrol beszél, szónokol. Amikor hírét veszi, hogy a Horvát Nemzeti Párt a magyar forradalom ellen fordul, azt mondja, hogy meg kell értetni a horvátokkal, "hogy a mi mozgalmunk jelszava nem a nemzetiség, hanem a szabadság, mely mindnyájunk közös kincse leend." Március 31-én ér Pestre annak híre, hogy az udvar nem akarja a felelos magyar minisztérium felállítását, a Pest megyei Választmány tagjaként kiáltványt fogalmaz tiltakozásul. Ekkor szaporodnak el a vörös szalagot és kokárdát viselok - ok már a köztársaság hívei. Petofi és Vasvári is az. Kétségtelen tehát, hogy a forradalmi események meghatározó személyisége. Tömeget lelkesít, de meg is fékezi nemegyszer, ha kell. Így például április 12-én a zsidók kiuzésére készülo tabániakat csendesíti le. Ezek után értheto, hogy április 14-én az új kormány fovárosba érkezo tagjait több tízezres tömeg élén Vasvári fogadja üdvözlo beszéddel. Néhány részlet következzen ebbol a klasszikusan felépített, romantikusan szép, gondolatgazdag szónoklatból: "Tisztelt Miniszter Urak! A budapesti nép nevében jelentem meg az önök üdvözletére. Nem kaszt, nem párt, nem felekezet bízott meg a feladattal, hanem a nép, mely 160 000 szabad honpolgárból áll. E nép egész délután várakozék, s ezáltal megmutatta, hogy nemcsak lázongani, hatalmaskodni tud, hanem várni és turni is ott, hol azt a körülmények igénylik. A Hunyadiak oskorában Szilágyi Mihály állt a Dunán, s a negyvenezerbol álló fegyveres nép megunta a várakozást, s türelemvesztve mondta ki, miszerint a sokaság akarata szent, a nép szava isten szava, s azért éljen Mátyás király! Most e néptömeg hasonló elszántsággal szentesíti meg önöket, polgártársak! s komoly, de szívbol fakadó szóval kiáltja: éljen az elso magyar felelos minisztérium!... ...Az idén Budapest lakosai a tettek mezejére léptek; kitörtek a türelem medrébol, s hatalmas hullámaikkal megrázkódtatták egész Budapestet, mint tíz év elott a felboszült Duna . . . az idén a bécsi bürokrácia és abszolutizmus intézvényei is földre sújtattak és mindazok, mit a zsarnokság 300 éven át épített. Azt hisszük, e városban a hatalom szót ezentúl csak az említse, ki a nép nevében beszél, és csak akkor említse, midon magáról a néprol beszél. Mi elokészítok az utat, hogy ti, polgártársaink, tisztelt miniszter urak, e romok felett építtessétek föl a szabadság dicso csarnokait. Forradalmi mozgalmaink éppen egy hónapig tartottak, de a nép úgy tudja magát mérsékelni, miszerint ezen éjen egészen lecsendesül, s holnap már visszatérend a polgári élet magányába. E nép most kezeitekbe teszi a forradalmi hatalmát, s felelosségtekre bízza a nemzet sorsát. Ti egy újjászületett, egy hatalmas nemzet elott fogtok elszámolni eljárásaitokról. S azért a haza szent ügyét figyelmetekbe ajánljuk." A beszédbol világos: a márciusi ifjak az új kormány, az új hatalom mögé álltak. Többségük hivatalt vállalt a minisztériumokban. Így Vasvári elobb április 30-tól a Belügyminisztériumban, június 15-tol Kossuth pénzügyminisztériumában dolgozik titkári állásban. Fizetést is innen kap 1849 márciusáig. Nincs sok munkája, van ideje olvasni, írni is. Egyetemi tanári állást is kér, de nem kap. Májusban kirabolják a lakását, iratai, feljegyzései jelentos része eltunik, különösen sajnálta azt a fekete könyvecskét, amibe a forradalom minden eseményét feljegyezte, az utókor számára is pótolhatatlan a veszteség. Jókai feltételezi, hogy politikai indíttatás állt a rablás mögött. A márciusi ifjak sosem szervezodtek párttá. Vasvári sem kezdeményezte azt. Így a forradalmi napok után (1848 március és április) szét is szóródtak. Mindenki ott vállalt szerepet, ahol leginkább tudta szolgálni az új Magyarországot. Vasvári 1848 júniusában így ír A márciusi ifjúság címu cikkében: "Az ido nem vár, nem kérd senkit. Sebes szárnyakkal repül felettünk. Mi Európa drága pillanatait nem akartuk elszalasztani. A percekben évtizedeket kelle keresztülélni! A márciusi ifjak fodicsosége az, hogy kebleikben meg vannak érve a szabadságeszmék. Sot azt hitték, miszerint eljött az ido, melyben az igazság eszméi megtestesüljenek... Mert minden pártkérdésen felül áll a magasztos szó: nemzetegység! Ha mi egymás között birkóznánk, ellenségeink kacagnának s bátorságot nyernének. Megosztatlan ridegséggel kell állnunk, mint a sziklaszál. Véleménykülönbség lehet, de pártoskodásnak lenni nem szabad!" 1849 augusztusában kezdodo, majd szeptember végéig tartó válságos politikai helyzetben (az udvar biztatására Jellasics katonai támadásának ideje) a Madarász László és József által szervezett Egyenloség Társulat tagjaként ismét közvetlenül politizál. A helyzetet így jellemzi: "minden pillanatban kabinetkrízis, külellenség, bellázadás, fajdühöngés fenyeget bennünket." Javaslatára a társulat egy "honvédi hadsereg" felállítását kezdeményezi. Ám végül Kossuth nyomására elállnak ettol, ha maga a minisztérium teszi meg ezt a lépést. Ilyen elozmények után került volna sor Vasvári elso toborzó, önkénteseket szervezo útjára. Szeptember 22-én Madarász László és Kossuth tudtával Somogy megyébe indult volna, ám ekkorra már a horvát csapatok Lepsény körül voltak. Így Vasvári csak Székesfehérvárig jutott el szeptember 25-én, majd a magyar hadsereggel a sukorói táborba ment. Innen küldte a Március Tizenötödike címu lapnak a következo levelet: "Velence, szeptember 27. 1848. Megkísértem néhány vonással jellemezni táborunkat. Fejérvárott tegnap a Velencei-tó mellé vonultunk vissza. Seregünk már ide nehezen akart joni, s általános a hír, miszerint innen tovább hátra nem fogunk vonulni.. Itt gyozni, vagy halni kell! A csatát fovárosunkhoz vinni nem lenne egyéb, mint felbátorítani ellenfelünket, hogy egész Budapestig feljoni merészkedjék. Itt, ha vesztenénk, ez csak csatavesztés lenne. Pesten ha vesztenénk, ez országvesztés lenne. A bátortalan huzavonás, hogy mást ne mondjak, - dúlásnak engedé át a szép dunántúli kerületet: s e veszélynek kitenni fovárosunkat valóságos árulás lenne. A sereg lelkes és elhatározott. ... Ma alkalmasint eldönto csatánk lesz. Jellasics a fehérvári szolok közt hozzánk igen közel van. Táborunk elkeseredett dühvel várja. Jó vezért e tábor élére, s a horvátok közol hírmondó se marad. Többet most nem írhatok. Isten veletek, Vasvári Pál U.d. tüzérséget gyakorolja minél inkább a pesti intelligencia. Nem törvény, nem igazság, nem jog dönt már most, hanem az igazság dühös ereje a csatában." Szeptember 28-án Vasvári Batthyány Lajos miniszterelnök futáraként viszi a hírt a képviseloházba, hogy Jellasics fegyverszünetet kért. A következo napok, hetek (október eleje) lázas szervezo tevékenységgel telnek. A nemzetorségbol és önkéntesekbol csapatot szervez, s Budaörs, Bicske, Gyor, Pandorf útvonalon haladva csatlakoznak a Jellasics nyomában járó hadsereghez. Tudjuk, hogy ezután a Lajtánál megállt a had, ott várakozott. Innen a gyengén felszerelt, rosszul öltözött felkeloket hazaküldték. Így Vasvári is velük együtt október 18-án ismét Pestre érkezett betegen. Egyelore tehát le kellett mondania a katonai pályáról. Novembertol ismét a pénzügyminisztériumban dolgozik, s emellett az egyetemen induló "haditanfolyamon" nagy érdeklodést kiváltó hadtörténeti eloadásokat tart. Maga így ír errol: "míg a táborban csak egy ember vagyok, itt százakra hatok, s százak kebelében ébreszthetem föl a harci dicsoség és a honszerelem érzelmeit." 1848 decemberének végén Vasvári is elhagyja a fővárost. A Pestre bevonuló császáriak lakásán házkutatást tartanak, iratait elhurcolják. Ezek egy része később a bécsi levéltárban bukkan fel. Neve ekkor már szerepel a kivégzendők listáján. Az első ilyen listát Dessewffy Emil állította össze 1848 novemberében. Az 1849-ben készített újabb listákon a kivégzendők közt tartják számon a császári csapatok tisztjei, hivatalnokai. Pestről előbb Kecskemét, Nagykőrös, Makó és más alföldi településekre megy: toboroz, lelkesít - igen eredményesen. Január közepén érkezik Debrecenbe, s jelentkezik a pénzügyminisztériumban. De már 16-án több társával beadványban fordul Kossuthhoz, engedélyt kér arra, hogy a Tiszántúlon gerillacsapatokat toborozzanak. Még ezen a napon meg is kapják a nyílt rendeletet, mely szerint az általuk toborzott csapat vezetőivé is választhatók, a kormány pedig vállalja az alakulatok felszerelését. Február 12-én már egy 500 fős csapata van Nagyváradon. /Nagyszalontán is toborzott. Vajon találkozott-e az ottani jegyzővel - Arany Jánossal?/ A csapat Rákóczi nevét veszi fel. Vasvári szerint: "Ő alatta küzdöttek apáink a magyar szabadságért..." majd így folytatta "szózatát": "a nemzetnek választania kell a szabadság és halál között. De ha e kettő közt választani kell: vagy minket ölnek le, vagy mi öljünk, akkor szentség hóhérnak lenni, s legyilkolni a zsarnokság bérlett lakóit!" A szabadcsapat felszerelése ügyében többször járt Debrecenben. Az egyik alkalommal találkozott még Teleki Blankával. Lövei Klára feljegyzése szerint tőle kapta a csapat a piros zászlóját, melynek egyik oldalán "Óh ha te élnél Rákóczi!", a másik oldalán "Hazádnak rendületlenül" felirat volt olvasható. Május 27-én egy érdekes beadvánnyal fordul Szemere Bertalan miniszterelnökhöz. Ebben javasolja egy, a szabadságharcba beavatkozó oroszok elleni keresztes hadjárat meghirdetését, illetve azt, hogy "az állam által föld adassék azoknak, kik magukat a haza védelmében kitüntették". Úgy gondolta, hogy erre a kincstári birtokokat és hazaárulók birtokait kellene felhasználni. Közben többször kérvényezte, hogy a harcok, a végveszély múltával visszatérhessen történészi foglalkozásához: "választott szakpályámon legtöbb szolgálatot remélek tenni hazámnak, főleg, ha a háború csillapodik." Vasvári utolsó publicisztikai írásai az ekkor már Jókai által szerkesztett Pesti Hírlapban jelennek meg. Így például június elején Naplómból című jegyzete. Ennek záró sorai jóslatként hatnak: "Én is ott járék a viharos események közt, mint Plinius egykor a Vezúv hegy tűzokádásánál, a természet roppant tüneményét vizsgálva, hogy azt az utókornak leírja ... s így az utókorról gondoskodott, s a lávatömeg eltemette őt." Vasvári június és július fordulóján tért vissza a Rákóczi szabadcsapathoz. Utolsó fennmaradt töredékében írja: "A csatatér színhelyére jöttem a háromhónapos betegeskedésem után, hogy ha halnom kell, együtt haljak meg beteg hazámmal, vagy ha a hon felgyógyul, engem is gyógyítson fel az öröm, melyet ekkor élvezendek. Itt járok a nagyszerű látvány piacán; vizsgálom a haza embereit, és gondolkodom... A csapatát a román felkelők ellen indítják Bánffyhunyadról. Bem ugyan június végén elrendelte, hogy a nagyobb veszély, az orosz csapatok ellen kell összpontosítani a katonai erőt. Nem tudjuk, hogy miért nem jutott el ez a parancs Vasvári alakulatához. Így aztán július 6-án a hegyekbe, a felkelők ellen induló csapatot Marisel (Havasnagyfalu) térségében gyűrűbe fogják a románok. A csatában Vasvári elesett. A három század élén őrnagyi rangban szolgáló Vasvári katonái ugyan áttörték a gyűrűt, ám vezetőjük az ágyúik mentése közben halálos fejszecsapástól bukott el, majd lándzsával is átszúrták. Haláláról sokáig - akár Petőfiéről - bizonytalan hírek voltak csak. Teleki Blanka és Lövei Klára a helyszínen is jártak, de a csata színhelyére a falu lakosai közül senki nem merte őket felkísérni, még mindig féltek a felkelőktől. Ezután több mint 30 év telt el, mire az emlékiratok és levéltári adatok alapján kutatni kezdték először Vasvári pályáját. Érdekes, hogy az elsők között Prohászka Ottokár idézte pályáját, emelte példaképpé önzetlen hazaszeretetét.
Az élet- és pályarajzot összeállította: Dr. Lovas Zoltán
1. Hermann Róbert: /Vasvári Pál In: A márciusi ifjak nemzedéke Magyar Nemzeti Múzeum 2000./
2. Katona András: A honszerelem tanára, Vasvári Pál /In: Történelem: Módszertani lapok 1997 december 8-20.o./
3. "A márciusi ifjak egyike én valék" Válogatás Vasvári Pál írásaiból. Danyi Gábor és Simor András előszavával Zrínyi Katonai Kiadó Bp. 1988.
4. Vasvári Pál elfelejtett írásai - A budapesti Táncsics Mihály Gimnázium kiadványa 1985.
5. Vasvári Pál: Bús napok (történelmi elbeszélések) Tiszavasvár 1989.
|