Segítség a Vasvárinak
Az iskolánkat adományokkal vagy az adó 1 %-ának felajánlásával a következő szervezeten keresztül is támogathatja:
Vasvári Természetismereti Turisztikai Kulturális és Sportegyesület (VTTKSE)
adószám: 18499285-1-07
számlaszám: 10918001-00000033-07250008
| Határtalanul |
|
2022/2023.
A 2022/2023. évi Határtalanul program projektnaplói az alábbi linkekre kattintva érhetők el: www.vasvarigimn.hu/vpg/files/HAT-KP-1-2022_1-000320.pdf busz_000320 www.vasvarigimn.hu/vpg/files/HAT-KP-1-2022_1-000374.pdf busz_000374
2021/2022.
A 2021/2022. évi Határtalanul program projektnaplói az alábbi linkekre kattintva érhetők el: www.vasvarigimn.hu/vpg/files/HAT-KP-1-2021-1-000086.pdf www.vasvarigimn.hu/vpg/files/HAT-KP-2-2021-1-000111.pdf www.vasvarigimn.hu/vpg/files/HAT-KP-1-20211-000148.pdf www.vasvarigimn.hu/vpg/files/HAT-KP-2-20211-000112.pdf www.vasvarigimn.hu/vpg/files/HAT-20-01-0093.pdf www.vasvarigimn.hu/vpg/files/HAT-19-01-1200.pdf
2018/2019.
A 2018/2019. évi Határtalanul program beszámolója az alábbi linkekre kattintva érhető el: www.vasvarigimn.hu/vpg/files/HAT-18-01-009_projektnaplo.pdf
2015/2016. A 2015/2016. évi Határtalanul program beszámolója és útifilmje az alábbi linkekre kattintva érhető el: www.vasvarigimn.hu/vpg/files/Projektnaplo2016.pdf www.vasvarigimn.hu/vpg/files/hatartalanul2016.wmv
2014/2015. A 2014/2015. évi Határtalanul program útifilmje az alábbi linkekre kattintva érhető el: https://dl.dropboxusercontent.
2013/2014. A 2013/2014. évi Határtalanul program beszámolója és útifilmje az alábbi linkekre kattintva érhetők el: www.vasvarigimn.hu/vpg/files/Felvidék projektnapló 2014 Szarka Eszter (1).pdf www.vasvarigimn.hu/vpg/files/ha-13-01-178-001-vasvari-felvidek2014.wmv
2012/2013. Osztálykirándulásunk
HATÁRTALANUL PROGRAM A BGA ZRT TÁMOGATÁSÁVAL VASVÁRI PÁL GIMNÁZIUM 7.A és 7.B OSZTÁLYOK (2013. május 29. - június 1.)
Idén a Délvidéken voltunk osztálykiránduláson, jobban mondva egy évfolyam kiránduláson, mert a két 7. osztály együtt ment. A kirándulás egy nagyon korai keléssel kezdődött, mert szerdán 4 óra 40-kor kellett az iskola előtt gyülekezni. A 66 pár álmos szem már hetek óta izgatottan várta ezt a pillanatot, nem beszélve a hét kísérő tanárunkról¦ Emeletes busszal utaztunk mindannyiunk legnagyobb örömére. Utunk első, még hazai állomása, Szeged volt, ahol az idegenvezetőnk, Mihály Illés csatlakozott hozzánk. A határátlépés után Újvidékre mentünk, ahol többek közt megismerkedtünk a város történelmével, megnéztünk egy római katolikus és egy ortodox templomot, s összehasonlítottuk a kettőt: az ortodox templom sok mindenben különbözik a római katolikus templomtól, mert a belsejét egy ikonosztáz (bibliai jeleneteket ábrázoló képekkel díszített fal) kettéosztja, illetve ezekben a templomokban nincsenek székek, csak úgynevezett állópadok. Ezeket azért találták ki, mert a híveknek állva kell a 2-3 órás misén részt venniük, a beteg és idős emberek azonban ezt nem bírják ki, így számukra olyan padokat készítettek, aminek magas a karfája, s erre rá lehet támaszkodni. A következő megállónk Pétervárad volt, ami Újvidékkel szemben van a Duna másik partján. A város Petur bánról kapta a nevét, aki szerepel Katona József Bánk bán. c drámájában, ezért elénekeltünk egy részletet a Bánk bán c. operából. Megnéztük az erődöt és a különleges óratornyot is, melynek mutatói fordítva működnek (tehát a nagymutató mutatja az órát, a kicsi pedig a percet), ennek az a célja, hogy a Dunán közlekedő hajósok már messziről lássák, hogy hány óra van. Ez után Székelykevére mentünk, a települést zömmel magyarok lakják, s nagy szeretettel fogadtak bennünket. A közös vacsora után mindenki elfoglalta a szálláshelyét, volt, aki családoknál lakott, volt, aki egy ifjúsági szállón. A második nap a közeli torontálvásárhelyi iskola meglátogatásával kezdődött. Az iskola igazgatója, aki egyben testnevelő tanár és a falu polgármestere is, elmesélte nekünk a település és az iskola történetét. Átadtuk neki az általunk gyűjtött könyveket, s legnagyobb sajnálatunkra nem tudtunk a helyi 7.-esekkel találkozni, mert ők azon a héten délután tanultak. Számunkra először nagyon jól hangzott, hogy a diákok valamikor délelőtt, valamikor délután járnak iskolába, de mikor kiderült, hogy a délutáni tanítás este 7-ig tart, már nem irigyeltük őket. Majd megnézhettük az iskolát belülről, hamar felfedeztük a hatalmas tornacsarnokot, és ki is próbáltuk: a helyi gyerekkel egy jót fociztunk. A következő helyszín a zimonyi vár volt, ahonnan jó kilátás nyílt volna a nándorfehérvári várra, ha nem esett volna annyira az eső. De azért itt megtudtuk, hogy 1456-ban a törökök a zimonyi vár mellett a Dunán hajózárat létesítettek, amit Hunyadi János semmisített meg, s így juthatott be felmentő seregével a nándorfehérvári várba. Zimony után Belgrádba mentünk, ahol ránk szakadt az ég, előbb jégeső esett, később pedig már csak az eső zuhogott. De minket ez sem tántorított el! Megnéztük a várat, és megkoszorúztuk a győztes csata emlékművét. Székelykevén, miután mindenki megszáradt és erőre kapott, egy táncházban vettünk részt. Kezdetben sokan tiltakoztak, de végül mindenki beállt táncolni, és nagyon jól érezte magát. A harmadik napon először az Al-Duna mellett fekvő Szendrő várába látogattunk el, a hatalmas várban a tornyokhoz hatalmas lépcsők vezetnek, s ahogy felfelé másztunk, megsajnáltuk azokat, akiknek nap, mint nap többször is meg kellett tenniük ezt az utat. Megtudtuk, hogy a vesztes rigómezei csata után itt tartotta fogva Brankovics György szerb despota Hunyadi János kormányzót. A várat a legnagyobb pusztítás a második világháború alatt érte, amikor a közeli vasúton felrobbant egy lőszert szállító szerelvény, ekkor több torony megdőlt, illetve leomlott. A vár meglátogatása után ismét buszra szálltunk, és Érsomlyóra mentünk, egy rövid séta után felértünk a vár romjaihoz, s megcsodáltuk a gyönyörű kilátást. Odafönt láttuk a felhők árnyékát, és azt is, hogy közelednek az esőfelhők, már megint¦ Ezt követően a közeli Versecre érkeztünk, ahol a Szent Gellért templomban a helyi kántor orgonált nekünk, később meglátogattuk Herczeg Ferenc szülőházát, s a róla szóló rövid előadás után szabad időt kaptunk. Izgalmas volt megértetni magunkat a helyiekkel, mivel ott már nagyon kevés magyar él. Majd útban Székelykeve felé megálltunk a delibláti homokpusztán, ami pusztának puszta, de nem homokos, mert a homokot az emberek igyekeznek megkötni: fákkal, szőlővel ültetik be, illetve legelőnek használják. Késő délután megismerkedtünk a székelykevei templommal, a tájházzal, a falu és az itt élők történetével. Szombat volt az utolsó nap. Először Zentára utaztunk, a Tisza-parton megálltunk a csata emlékművénél, majd szabad program következett, ez már sokkal élvezhetőbb volt, mint a verseci, mert Zentán mindenki tud magyarul. Délután a csantavéri templom alapján képet kaphattunk arról, hogyan is nézhet ki a római Szent Péter Bazilika, mivel a csantavériek az alapján építették fel a saját templomukat. Utolsó előtti állomásunk a palicsi-tó volt, ahol séta közben az idegenvezetőnk elmesélte a szobrok, emlékművek titkait. Megtudtuk, hogy régen a férfiak és a nők külön mártózhattak csak meg a tóban, és a fürdőruha divat is más volt, mint a mai. Kár, hogy itt nem tudtunk több időt eltölteni! Palics után Szabadkára mentünk, ahol a szecessziós városházát néztük meg kívül és belül. Az egyik teremben az oszlopok tetejére egy-egy mesterség volt festve, egy másikban gyönyörű festett üvegablakok voltak híres magyar emberek képeivel. Sétáltunk a városban, majd hazaindultunk. Körülbelül negyed 11-re értünk Fehérvárra, ahol már vártak minket a szüleink. Nagyon hamar elszállt ez a négy nap, sokat nevettünk, sok élményben volt részünk, mivel sokat láttunk és talán tanultunk is. Rechner Rebeka (7. A) és Tóth Lilla Éva (7. B)
Videó a kirándulásról az alábbi linkre kattintva érhető el: www.vasvarigimn.hu/vpg/files/BGA-12-HA-01-0826-video.wmv Képeket az utazásról a galériában találsz!
Osztálykirándulásunk HATÁRTALANUL PROGRAM A BGA ZRT TÁMOGATÁSÁVAL VASVÁRI PÁL GIMNÁZIUM 7.A és 7.B OSZTÁLYOK
(2012. május 30. - június 2.)
2012. május 30-án reggel korán kellett kelnünk, hiszen 5 :40-kor már a vasúti posta parkolójában kellett gyülekeznünk, osztálykirándulásra indultunk! Mondhatnám évfolyamkirándulásnak is, mert az egész hetedik évfolyam ott volt, öt fő kivételével. A hét kísérőtanárral együtt 72-en voltunk. Hat óra után pár perccel érkezett meg a buszunk. Bizony, egyes szám, mert nagy meglepetésünkre emeletes busszal mentünk, amibe mindnyájan belefértünk. Kis késéssel, 6: 20körül indultunk. Fél nyolckor álltunk meg először egy benzinkúton, Komárom előtt. Itt fél órát pihentünk, aztán indultunk tovább. Komáromban csatlakozott hozzánk az idegenvezetőnk, egy nagyon kedves fiatal hölgy. Fél kilenc körül érkeztünk meg kirándulásunk első állomására, a komáromi várhoz. A vár mellett található Szlovákia egyetlen magyar nyelvű egyeteme, a Selye János Egyetem. Kilenc órakor indult az idegenvezetés, két csoportban vezettek körbe minket a legendás, kétszázezer fő befogadóképességű, bevehetetlen várban. Őre, a Kőszűz a következő felirattal hirdeti ezt: Nec arte , nec marte. Azaz: Sem csellel, sem erővel. Láttuk a régi kaszárnyát, az udvart, a sötét pincebörtönöket, a parancsnoki épületet. Folyamatosan újítják fel a várat, vannak már szép új részei is. A várban egy órát töltöttünk, ezután besétáltunk a belvárosba. Megálltunk Klapka tábornok szobránál a róla elnevezett téren, láttuk a városháza épületét és az Európa udvar különböző építészeti stílusokat felvonultató épületeit. Elsétáltunk Szlovákia első Szent Istvánt ábrázoló lovasszobrához is, onnan pedig a Lehár-parkba, ami annak a háznak a helyén épült, amelyben a zeneszerző született. Délelőtt 11 órakor indultunk tovább a körülbelül 20 km-re fekvő kisvárosba, Gútára. Itt a Vág-Duna partjához kikötött hajómalmot néztük meg. Régen ezzel a két csónakra épített, kizárólag fa szerkezetű úszó malommal őrölték a gabonát a Duna és a Vág mentén. Mária Terézia tiltotta be a használatukat, mert a hajómalmok kikötésére szolgáló malomszögek veszélyeztették a folyókon közlekedő gőzhajókat. Gútáról Ógyallára mentünk, abba a városba, ahol Feszty Árpád festőművész, A magyarok bejövetele című gyönyörű, hatalmas és híres körkép alkotója született. Itt a XIX. század végén, 1871 és 1878 között épült obszervatóriumot, vagyis csillagvizsgálót látogattuk meg. Megnéztünk egy érdekes filmet az obszervatórium történetéről és megálmodója, dr Konkoly Thege Miklós csillagász életéről és munkásságáról, azután a planetáriumi részen hallgattunk meg egy előadást a bolygókról és csillagokról. A végén egy aranyos rajzfilmet is láttunk egy kisfiú holdutazásáról. A csillagvizsgálóból délután 3-kor léptünk ki és Nagyszombatba indultunk, egy sörgyárba, ahol sajnos nem tudtak körbevezetni minket, de kaptunk sört-természetesen alkoholmenteset-, amiről megoszlottak a vélemények. Estére, mire megérkeztünk a szállásunkra, Felsőszelibe, mindenki fáradt volt és éhes. Vacsora után felosztottuk, majd elfoglaltuk a szobáinkat és persze a játszóteret is, valamint megbeszéltük, hogy másnap kipróbáljuk a termálfürdőt is. Ez sajnos csak utolsó este sikerült, de azért a második, a bányavárosokban töltött nap is jól telt. Először Körmöcbányára mentünk, ahol a társaság két részre szakadt: az Érmemúzeum és a pénzverde között lehetett választani. Én a pénzverdét látogattam meg, így erről tudok mesélni. Az érmek ( például a londoni olimpia érmei) mellett több, mint 60 országnak , többek között Andorrának, Paraguaynak, a Cook-szigeteknek, Malajziának gyártanak itt pénzérméket , ezek is ki voltak állítva. Megnézhettük, hogyan készítették régen az érméket és hogy hogyan készítik ma. Élesben láttuk a gyártósor működését felülről, egy üvegfolyosóról. Besztercebányán nem töltöttünk sok időt: megnéztük a város főterét az óratoronnyal, ami egy kissé balra dől, és itt volt az ebédszünet. Ezután Selmecbányára mentünk, itt töltöttük a legtöbb időt ezen a napon. Először az Óvárba mentünk. Itt egy pipagyűjteményt tekintettünk meg, és egy 18. századi fa kálváriát, ami a száz legveszélyeztetettebb műemlék között van az egész világon. A vár lovagtermében középkori okiratokat láttunk, valamint I. Ferenc József és felesége, Erzsébet királyné életnagyságú képmását. Egy másik teremben 18-19. századi lőfegyereket és céltáblákat nézhettünk meg. Azután a városban tett sétánk során megálltunk amellett az épület mellett, amelyben valaha Petőfi Sándor és Mikszáth Kálmán is tanult. Sajnos egy újabb múzeumban nem tudtak minket fogadni, mert késve érkeztünk, így a tervezettnél hamarabb visszaszálltunk a buszra. Hazafelé már busszal mentünk fel a Leányvárhoz, ahonnan gyönyörű panoráma nyílt a városra és a környékre. A Felsőszelibe vezető buszúton romantikusan vadregényes sűrű erdőkben gyönyörködhettünk, mielőtt rátértünk volna az itthonról már jól ismert, unalmas autópályára. A harmadik napunk a szomszéd falu, Taksonyfalva óvodájában és iskolájában kezdtük, ajándékokat vittünk a gyerekeknek. Aztán a Bősnél a Dunára épített vízierőműben jártunk, ahol egy előadás meghallgatása és biztonsági sisak felvétele után egészen közelről megnézhettük az öt turbina egyikét. Ezután Pozsonyban a Gázművek múzeumát tekintettük meg, elmagyarázták nekünk, hogyan szállítják és hasznosítják ma a gázt, illetve hogy hogyan fejlődött idáig ez a technika. Itt egy nagyon kedves szlovák bácsi vezetett körbe minket, aki beszél egy kicsit magyarul. A múzeum előtt Igazgató Úr úgy gyújthatta meg az egyik régi gázlámpát, ahogyan száz éve is csinálták. A múzeum után volt egy órás szabadidőnk, amit ebédelésre használtunk fel. Délután Pozsony nevezetességeit látogattuk meg: először a várhoz mentünk fel és meghallgattuk róla a tudnivalókat. Innen gyönyörködtünk az elénk táruló városban a magasból. Lesétáltunk a Szent Márton-dómhoz is, csak sajnos nem tudtunk bemenni, mert éppen esküvőt tartottak ott. A belvárosban láttuk I. Miksa és a Bámészkodó szobrát is. Bementünk a Prímási Palota udvarára, és a Szlovák Nemzeti Színház előtt is megálltunk. A színház előtti téren vásároltunk apró emléktárgyakat, képeslapokat is. Ezzel vége is volt az utolsó előtti Szlovákiában töltött napunknak. Szombaton reggel vegyes érzésekkel ébredtünk, hiszen olyan szívesen maradtunk volna még! Annyi érdekes hely van még azon a környéken, amit nem láttunk. Néhányan panaszkodtak, hogy túl sűrű a program, de az én véleményem az, hogy ha már egyszer ott vagyunk, akkor nézzünk meg mindent, amit érdemes és belefér a négy napunkba. Az idő is szomorú volt, csöpörgött az eső és be volt borulva az ég, és egész nap nem is sütött ki a nap. Reggeli után kilenc órakor indultunk el Felsőszeliből. Jókán megnéztük a Közép-Európában egyedülálló háromszintes famalmot. Többek figyelmét is felkeltette, hogy az a folyosó, amin régen a liszteszsákokat dobták le a lent várakozó kocsikra, mennyire hasonlít egy csúszdára¦ Lementünk a Duna partjára is, nem törődve vele, hogy belecsúszhatunk, és találtunk egy rigófészket, három nagyra tátott szájú, éhes fiókával. Somorjánál tettünk egy kört a Dunán sétahajóval, de semmi érdekeset nem láttunk, úgyhogy ez nem volt nagy élmény. Ezután Dunaszerdahelyen már csak ebédelni álltunk meg egy bevásárlóközpontban másfél órára, aztán hazaindultunk. Délután öt óra körül már itthon is voltunk- fáradtan ugyan, de vidáman, és új élményekkel és ismeretekkel gazdagabban!
Kálmán Eszter Magdolna, 7.a
Videó a kirándulásról az alábbi linkre kattintva érhető el: www.vasvarigimn.hu/vpg/files/rovid valtozat video.avi Képeket az utazásról a galériában találsz! |
.jpg)
